Műfaj: (patkányos) horrorfilm
Rendező: Robert Clouse
James Herbert regényéből
84 perces kanadai film
IMDb-s adatlap
hazai kiadás: nincs
magyar felirat: nincs
Most egy olyan filmről írok, ami számomra nosztalgikus értékkel bír. Jó ideje foglalkoztatott már a gondolat, hogy célirányosan levadászom gyermekkorom emlékezetes filmjeit, amiket felnőtt(ebb) fejjel még nem sikerült látnom. Történt nemrég, hogy innen a negyedikről lementem futni, és útközben két (!) elég jól táplált patkány tetemébe is sikerült majdnem szó szerint belebotlanom. Gondoltam, az, hogy ilyen rövid intervallumon belül két megpusztult rágcsálót is az utamba vetett a sors, minden bizonnyal nem lehet a véletlen műve, ezért elkezdtem ezen a rejtélyes eseten meditálni, hogy vajon üzenet értékkel bír-e a dolog. Sokat nem kellett törnöm a fejemet, hiszem minden jel arra utalt, hogy fel kell kutatnom azt a filmet, amely, ahogy emlékszem, a legkorábbi horrorfilmes élményemet jelentette a VHS-uralta korszakban. Egy patkányos horrort!
Kötve hiszem, hogy a patkányos horroroknak nálunk számottevő rajongótábora lenne, de azért úgy tűnik, hogy minden horrorrajongó generációban vannak olyan személyek, akik valami perverz indíttatásból szeretik az ilyen filmeket (rajtam kívül Dienes Zsolti, vagyis Blizzard is bevallottan favorizálja a ratsploitationt). Akármilyen filmszemétről is legyen szó, ha nagyranőtt, mutáns patkány hordák terrorizálnak benne embereket, én vevő vagyok rá. A legsikerültebb és egyben talán leginkább komolyan vehető ilyen jellegű alkotás a Hivatlan látogató (Of Unknown Origin, 1983), amelyben kedvenc Robotzsarunkat kergette az őrületbe egy jól megtermett csatornalakó. Kicsit elkalandoztam, ezért inkább vissza is térek a Rats-re, amely mint kiderült, egy Golden Harvest-pénzből finanszírozott kanadai film. További meglepetés, hogy a rendező nem más, mint Robert Clouse, aki A sárkány közbeléppel írta be magát a filmtörténetbe, valamint az utána következő Bruce Lee-filmet, az összefércelt Halálos játszmát is ő jegyzi. (Érdekességként megemlítem, hogy van egy jelenet a filmben, amikor a vérszomjas patkány horda beszabadul egy moziba, ahol, mit ad isten, ez utóbbi filmet vetítik, és Lee éppen bőszen püföli Karrem Abdul-Jabbart.)
Mr. Harris és Trudy
Főcím!
A patkucok
A történet főbb szereplői egy középkorú tanár, Paul Harris (Sam Groom) és egy Kelly nevű (Sara Botsford) egészségügyi ellenőr - ők a film során összejönnek egymással. Nem főszereplő, de mindenképp meg kell még említenem Lisa Langloist, akinek bár két Claude Chabrol-filmmel indult a karrierje, utána inkább olyan filmekben szerepelt, mint a Happy Birthday to Me vagy a Class of 1984, később pedig meggyűlt a baja néhány óriás csótánnyal is egy Roger Corman-produkcióban. A Rats-ben Trudy-t, Mr. Harris inkább csábos, mint okos tanítványát játssza, aki nagyon le szeretne feküdni a tanárral. Egy jelenet erejéig megcsodálhatjuk, hogyan ledérkedik Harris előtt - nagyjából ezért is került a filmbe. Ahogy az látható, nincs teli nagy sztárokkal a film, kivéve talán a sokoldalú Scatman Crothers (nekünk leginkább a Kubrick-féle Ragyogásból lehet ismerős), de ő csak igen kis szerepet kapott.
Mr. Harris és Kelly dugás előtt
Egy tekés srác, akit jól kinyírtak
A szűkre szabott költségvetés meglátszik a filmen, de engem különösebben ez nem zavart, még akkor sem, amikor a közeliben mutogatott műpatkányok nem túl meggyőző látványának lettem kitéve. Amikor távolabbról mutatják a kis aranyosokat, már jobb az összekép; noha látszik, hogy valamiféle nagyobb négylábúakat "öltöztettek be" patkánynak, sikerült mérsékelt izgalmakat megélnem a látottaktól. Plusz mivel többnyire sötét helyeken settenkednek a jószágok, annyira nem gáz a végeredmény, és persze közben vinnyognak is, és olyan hangokat is hallatnak, amiket valószínűleg nagyobb termetű macskafélék jóvoltából szereztek a hangélményért felelősök. Egyszóval nagyjából rendben vannak hangra és kinézetre való tekintettel, a poligonokból álló zskategóriás társaikra, akik a film+ műsorsávjában szokták rémisztgetni a jobb sorsra érdemes nézőket, legalábbis mindenképp köröket vernek. A film elég vérszegény gore szempontjából, de azért akad 1-2 korrekt jelenet, pl. az elején egy etetőszékből hurcolnak el egy kisgyereket a génkezelt búza helyett már vérre áhítozó patkányok, amit ugyan ténylegesen nem láthatunk, de szerintem egész jól jön ki azért.
Tűzveszélyes hordók mellet ez igen nagy merészségre vall
Műpatkuc harapna
Műpatkuc ijesztget
A Rats, a befejezés kivételével, semmilyen téren nem szolgál meglepetésekkel, és nem is jó horrorfilm. Sajnos túl sok benne a szereplők közötti romantikázás, amit nyilván több erotikus jelenettel jobban fogadna az ember, és a gore faktor terén is elkélt volna az erősítés. A megfelelő hozzáállással és takarékra vett elvárásokkal ma is nézhető, bár könnyen felejthető alkotás, én azonban tudom, hogy életem végéig emlékezni fogok erre a filmre, pusztán csak azért, mert az egyik legelső horror, amihez anno szerencsém volt. A ratsploitation maroknyi hazai rajongói biztosan élvezetet lelnek majd benne, ahogy én is szolidan örömködtem az újranézés alkalmával, a többiek lehetőleg kerüljék és vegyék ezt az ismertetőt egyfajta nosztalgikus kirohanásnak. Elképzelhető, hogy lesz még hasonló megmozdulásom, mert azért én is csak öszegszem, bassza meg.
Előzetes
Fiúknak: Lisa Langlois bugyiban és még pucsít is :P
Lányoknak: Sam Groom - a korszaknak megfelelően - szőrös felsőtesttel
A patkányok vs. kisgyerek és a mamija
Patkányok a moziban
Utolsó kommentek