Rendező: Clive A. Smith
Producer: Michael Hirsh, Patrick Loubert
Gyártó: Nelvana & még sokan mások
77 perces kanadai animációs film
IMDb-s adatlap
magyar felirat: nincs
Ahogy az előző ismertető, úgy ez a mostani is egy apokalipszis utáni világba kalauzol el, csakhogy a Rock & Rule-ban nem mindenféle toprongyos véglény vívja csatáját a túlélésért, hanem olyan poszthumán teremtmények, amik a két nagy házikedvenc és az egerek mutáns leszármazottai. A véges erőforrások feletti uralom megszerzése helyett pedig nem más a cél, mint a legnagyobb élő rocklegendává válni, és emellett még a kicsinyke sárgolyó megmentése egy másik dimenzióból ide szabadult démoni lénytől, amely újabb kataklizmával fenyegeti a Föld lakosságát.
Mint azt az előbb említettem, a filmre ugyan rásüthetjük a poszt-apokaliptikus bélyeget, ebből nem sokminden fog lejönni a nézőnek a játékidő alatt. Inkább amolyan urbánus disztópiáról lenne szó, amelyben a noir-os beütésű sikátorokat futurisztikus járművek járják, a főgonosz pedig egyértelműen a gótikus rémmesék archetipikus alakja, aki az elnyomottak fölé tornyosuló kastélyából uralja a terepet, vagyis Ohmtown rockzenétől hangos, sötét városát (később a beszédes nevű Nuke Yorkba is látogatást teszünk). Mok Swagger-ről van szó, a hatalom mániás mágusról, őrült technokratáról és excentrikus rocksztárról (Mick Jagger ügyvédei állítólag perrel fenyegették a kanadai stúdiót). A történet sémája szintén egyrészt a gótikus hagyományból eredeztethető: e velejéig gonosz karakter kiszemeli magának a tisztaságot sugárzó teremtést, jelen esetben egy feltörekvő rockbanda angyali orgánummal megáldott billentyűs-vokalista leányzóját, Angelt, hogy ezt az adottságát felhasználva démoni erőket szabadíthasson el a Földön (még degenerált segítői is vannak, csakhogy ez a követelmény is teljesüljön). A terv megakadályozásának feladata Angel barátjára, egyben a banda rebellis frontemberére, Omarra, valamint a két ügyefogyott zenész kollégára, Dizzy-re és Stretch-re hárul. A kalandos sztori aláfestő muzsikáit olyan híres-neves előadók jegyzik, mint Lou Reed, Iggy Pop, Deborah Harry, az Earth, Wind & Fire vagy a Cheap Trick. Elmondhatom, hogy igazán kitettek magukért, nagy kár, hogy hivatalosan még soha nem jelent meg a film zenéje korongon.
Az eddigi leírásból bőven kitetszhetett, hogy meglehetősen kultgyanús alapanyagok alkotják a film velejét, és biztosíthatok mindenkit, abszolút erről van szó: a Rock & Rule, lévén, hogy az amerikai forgalmazó meglehetősen mostohán bánt vele, nem vált sikerfilmmé, ismertsége pedig csakis az éjszakai kábeles sugárzásoknak és a szinte fű alatt terjedő kalózkópiáknak köszönhető. Azt azért hozzá kell tennem, a film egyáltalán nem hibátlan darab, de ez sok kultfilm velejárója: a történet itt-ott döcög kissé, a komikus karakterek is meglehetősen (túl) sokat szerepelnek, plusz az idiotisztikus viselkedésük engem nem egyszer inkább zavart, mint szórakoztatott volna. Pont Omar karaktere nem kap elég teret a sztori folyamán, de a közte és Angel közötti viszonyra is igazán nagyobb hangsúlyt fektethettek volna, mivel szerintem elég fapadosan skiccelték fel az alapfelállást. Többször éreztem azt is, hogy az alkotóknál mintha elszaladt volna a ló, már ami a vizuálitást illeti, és a meglévő hiányosságokat, akárcsak Mok maga, mindenféle trükkökkel igyekeztek volna elfedni. Szinte már-már szecessziósan sűrű atmoszférával rendelkezik a film, ami szerintem túl sok helyenként, és inkább fárasztónak hat. Kétségtelenül rettentően stílusos és vibráló a Rock & Rule, még akkor is, ha az arányokat nem mindig sikerült optimálisra belőni, ezért aki teheti, ne hagyja ki, mert szórakoztató animációs film.
Előzetes
Képek a filmből:
Tenyérbemászó
Tenyérbeszorult
Egy csipetnyi Szépség és a Szörnyeteg...
Mok-ot néha nem igazán lehet komolyan venni
A dizsiben folyik a pörgeszölés
Szomorcica
Egy kis King Kongba oltott Giger, na?
Nagy ronda izé
Utolsó kommentek