Rendező: Cirio H. Santiago
Producer: Cirio H. Santiago
Gyártó: HCI International
81 perces fülöp-szigeteki film
IMDb-s adatlap
magyar felirat: nincs
A Geekblog POSZT-APOKALIPSZIS MOST! névre keresztelt soroza engem is arra vitt mostanában, hogy megnézzek néhány eddig még nem látott ilyen jellegű filmet. Amúgy is az egyik kedvenc zsáneremről van szó, amely az egyik legemblematikusabban képviseli azt a 80-as évek fílinget, amely sok filmbuzi szívét megmelengeti még rajtam kívül. A low-budget kategória egyik kiskirályának, a fülöp-szigeteki születésű Cirio H. Santiagónak az egyik legismertebb posztapok filmjét tettem nemrég magamévá. A film érdekessége, hogy a Tarantino által is nagyra becsült filmes tavaly előtti halálakor éppen ennek a filmnek a folytatásán dolgozott.
A történet középpontjában természetesen a nukleáris holokauszt túlélőinek víz utáni hajszája áll (lásd még mondjuk a nemrég elhunyt Patrik Swayze Puszta acélját). Ismerős lehet a felállás: valakik (általában a békésebb népek) találnak valamiféle energiaforrást, mások pedig mindenféle erőszakos módszerekkel el akarják ezt venni. Ez utóbbiak többnyire a nőket megerőszakolós, hedonista börtöntöltelékek, akik a potyázás érdekében mindenre képesek. Ebben a filmben egy kopasz, kampókezű fószer vezeti őket. A vízforrás hollétének titkát féltve őrző közösségre nagy veszély leselkedik, amikor ez a pilótasapkás, fejpántos vagy éppen irokéz frizurát viselő csőcselék megtudja, merre található a felbecsülhetetlen értékű nedű. A szegecsekkel kivert, szado-mazo kezeslábasban divatoló majmok rögtön felpattannak a rozsdaette négy- és kétkerekű járműveikre, hogy kegyetlenül megszerezzék, amit akarnak. De a jók oldala sem éppen tejfelesszájúak gyülekezete: harcias amazonok tarkítják a soraikat, akik olyasféle bőrbugyogót viselnek, ami bőven kimeríti a közösség elleni izgatás fogalmát. Na meg a messziről jött rejtélyes idegen is előbb-utóbb csatlakozik hozzájuk, aki bár hallgatag, de keménytökű, és sosem hezitál, ha meg kell húzni a ravaszt. Ebben a filmben a Snake Plissken-hasonmás címszereplő (Steve Sandor!) tölti be ezt a szerepet, de mellette van még egy fiatalabb tükörképe is, aki inkább csak mellékszereplő. A film sztárjai nekem viszont egyértelműen az érthetetlenül és rendkívül viccesen hablatyoló kisnövésű filippínó banda volt. Remek percekkel ajándékozták meg ezt a sablonos, de akciódus, minimális dialógusokkal operáló filmet. A zenét is kiemelném, már a főcím is nagyon hangulatosra sikeredett, tisztára hozza a fentebb is emlegetett 80-es évek fílinget. A szerencsére a film végére korlátozódó hihetetlenül bárgyú romantikus jelenetek is nagy mosolyt csaltak az arcomra, de legalább nem beszéltek bennük, csak néztek (ebben nagyjából ki is merült a színészi gárda tehetsége).
Röviden összefoglalva, a Stryker nem egy nagy durranás, de minden megvan benne, amiért szeretni lehet ezeket a filmeket. Néhol kifejezetten rosszul kivitelezett, de sohasem unalmas a film és nem is túl hosszú szerencsére. A posztapok filmek szerelmeseinek kihagyhatatlan darab a Stryker, mindenki más lehetőleg azonban kerülje, vagy nézze meg mégegyszer a Mad Max 2-t esetleg a 2019: After the Fall of New Yorkot az olasz színtérről, ami bár ugyanúgy trash, sokkal nagyobb móka. Itt egy sokkal részletezőbb angol nyelvű ismertető az egyik ilyen filmekre szakosodott oldalról: http://www.post-apocalypse.co.uk/stryker.html.
A tartálykocsis jelenet a filmből
(a Mad Max 2 után szabadon)
Képek a filmből
Stryker vele fog összejönni a végén
Stryker, aki éppen vezet
További poszt-apokaliptikus amazonok
Kardis, a film főgonosza
Éppen kezdetét veszi a film végi offenzíva
Stryker a törpék társaságában aprít
Utolsó kommentek