Rendező: Jacobsen Hart & Paul G. Volk
Producer: Joseph Merhi & Richard Pepin
Gyártó: PM Entertainment Group
105 perces amerikai film
IMDb-s adatlap
magyar felirat: nincs
Nem valószínű, hogy a közeli jövőben számba veszem Joe Lara (a tévés Tarzan) munkásságát, ám erről a B-kategóriás poszt-apokaliptikus akció-westernről néhány sorban érdemes azért említést tenni. Amikor az ember éppen nem vágyik nívós alkotásra, hanem csak szimplán szórakozni akar egy jót, úgy B-kategóriás módon, akkor jönnek a képbe a Steel Frontier-hez hasonló igényesebben elkészített „olcsó” filmek, amelyek ugyan nem garantált, hogy hosszútávon tartós élményekkel gazdagítanak bennünket, jó esetben azonban nem sajnálja a néző a rájuk fordított időt. Valljuk be őszintén, van az úgy, hogy akár tartósabb ideig is képesek vagyunk leragadni a Film+ elnevezésű csatornán, ahol olyan keménykötésűekért szurkolhatunk, mint Don ’The Dragon’ Wilson, Frank Zagarino, vagy éppen Joe Lara, jelen filmünk főszereplője. Olyan férfiakért, akik célterületen érzik jól magukat. (Fogtátok az utalást, ugye?)
A történet szépségesen banális: egy halom élősködő zsivány az új világrend eljövetelét hirdetve rászabadul a békében élő produktív kommunára. Ám eljő a titokzatos idegen, a szűkszavú „drifter” (Yuma alias Joe Lara) aki úgy próbál segíteni a terrorizáltakon, hogy először belép a rosszak közé, majd pedig furmányos módon leredukálja a számukat a film végére. És még jópofa csattanót is kapunk, azta neki!
A western- és a Mad Max farvizén gomba módra kisarjadzott poszt-apokaliptikus filmek között nem egy hasonlóságot fedezhetünk fel, a Steel Frontier azonban még inkább odateszi magát a zsánerek összefuzionálásában. Sok-sok kliséből rakták össze a filmet, ezért eredetiséget ne nagyon keressünk benne, ellenben végig elég élvezetes: az akciók a B-kategóriához képest elég látványosak, van itt sok robbanás, lövöldözés, meg autósüldözés. És ami elmaradhatatlan: pisztolypárbaj! Bár Joe Lara nem egy Franco Nero, azért sikerült tökös legényt faragni belőle, igaz, emós szemei ebben a filmben is puhítják a macsó karaktert, melyet megformázni hivatott. A B-veterán Brion James sajnos nem túl sokat szerepel, pedig főgenyó lenne, de legalább szépen csúnyán végzi a film végén. Némi színészi tehetséget egyedül Bo Svenson tud felmutatni, a többiek a haloványtól az átlagosig terjednek e téren. Jut eszembe, a tinédzserirtásban jeleskedő Kane Hodder is tiszteletét teszi mint izomagyú karakter (egy nőt puncin is rúg, majd eltöri a gerincét), tovább növelve ezzel a film B-kategóriás hitelességét.
Rövidke irományomat azzal az ajánlással rekesztem be, hogy ez a film bizony nem rossz, a maga nemében meg egyenesen jónak minősül, ezért érdemes felkutatni.
Képek a filmből
A senkiföldje harcosai
Yuma megnyerő nézése
A gonoszok ennyire kíméletlenek
Nem kátyú okozta
„baleset
”
WTF?
Biztosan kompenzál valamit
Utolsó kommentek