Rendező: Cha Chuen-Yee
Producer: passz :)
Gyártó: Shaw Brothers

92 perces hongkongi film (mandarin nyelvű)
IMDb-s adatlap
 

magyar felirat: nincs
 

A Journey of the Doomed című kései Shaw Brothers-film plakátjáról is látható, hogy kalandfilmmel van dolgunk. Úgy gondolom, a méltán népszerű Conan, a barbár és követői lehettek hatással e műre, legalábbis a plakát összehozójára egészen biztosan. Jelen filmünk annyiban érdekes, hogy erotikus jelenetek is akadnak benne. Meg Kara Hui, akit én nagyon szeretek.

Shui Erh (Fu Yi-Yu) egy bordélyház tulajdonosnőjének nevelt lánya, aki nem tud róla, hogy császári vér csörgedezik ennivalóan hamvas bőre alatt. Ez a tény hamarosan a feje tetejére állítja addigi kényelmes kis életét, ugyanis a trónért egymással rivalizáló két herceg (egyiküket Tony Leung Ka-Fai alakítja) elküldi a bérenceit, hogy kutassák fel őt. Az egyik herceg természetesen holtan szeretné látni, a másik pedig meg szeretné védeni, hogy felhasználva a lány származását megszerezze a hatalmat.

Hű, de csini vagy!

A két amazon (jobb felől: Kara Hui)

Két harcias bérgyilkos-amazon (egyikük Kara Hui) és egy három főből álló társaság indul felhajtani a szende szüzet, aki annyit szerencsétlenkedik a film során (elvégre gyámolításra szoruló elkényeztetett fruska), hogy a film végére egészen irritálóvá válik a jelenléte. De addig is kifejezetten kellemes megjelenése miatt eléggé leköti a néző figyelmét, amire egyébként, nem túl meglepő módon, a készítők is igyekeztek minél jobban rájátszani, így nem egyszer a csajt csuromvizesen láthatjuk, a testére tapadt rucival. Aztán van olyan is, hogy megszabadul a gönceitől. Szóval értitek.

Az amazonok feltűnésével...

... a parti hamar véget ért

Egész sokáig arra van kihegyezve a dolog, hogy az időközben mellé szegődött fiatal srác (Stephen Tung, az egyik amazon öcsikéje) mikor fogja átvezetni a szűz lánykát a felnőttebb lét gyönyöreibe, ami persze meg is történik, csak nem egy kék lagúnában. Innestől kezdve viszont elég érdektelen dolgok történnek, úgyhogy le is mondanék a történet további ismertetéséről. És hogy végül mi lesz a szerelmesek sorsa? Annyit elárulok; pézsé használata nélkül is ki lehet bírni lángoló szerelmük utolsó aktusát, e frappánsan sikerült mondatomban némiképp utalva a dologra (de nem egészen az aktus kifejezéssel). (Sajnos.) 

 
A hősnő alapozó nélkül

A hősnő alapozóval

Nem túl jó film a Journey of the Doomed, de azért egyszer megnézhető. Az erotikus részek, a fincsi kis szadista kezdés a bordélyban, vagy a két amazon kurtizánirtó megmozdulása ugyanott eszünkbe juttathatják az SB-klasszikus Intimate Confessions of a Chinese Courtesan-t, amiről már megemlékeztem. Ezek a részek egész feldobják a filmet, persze közel sem annyira hangulatosak, mint az előbb említett nagyszerű moziban: Chor Yuen ebből a receptből valószínűleg sokkal érdekesebb dolgokat ki tudott volna hozni, bár ki tudja, hisz egyáltalán nincs túl jól megírva a sztori.

„Te, ne nézz így rám, mert behatolok!”

Vízalatti románc bontakozik ki éppen

A harcjelenetek sem kaptak emlékezetes koreográfiát, párszor még röpködnek is a levegőben, de nem ezeken van a hangsúly, hisz nem harcművészeti filmmel van dolgunk. Inkább a nem túl harcedzett menekülő páros áll a középpontban; hogy miként találnak egymásra, milyen az életük a bujkálás alatt. Ezek egy idő után teljesen kiszorítják a történetből a rájuk vadászókat (ott bizony le is ül a film), akik persze azért visszatérnek a pirotechnikai cuccokkal igencsak megtámogatott fináléra.

Hé, nem ér lehányni magad!

Verhetetlen speciális effektus

A szereplőkre is kitérve kicsit, nem valami emlékezetes, amit produkálnak: a főszerepben „fruskáskodó” színésznő bájos vonásain, szemrevaló vonalain és Kara Hui rövid, ám annál „tökös csajosabb” megmozdulásain és őrjítően szexi nézésén kívül nem hiszem, hogy más hosszútávon megmaradna az emlékezetemben a színészgárdából. Talán Stephen Tung az, akinek a legtöbb tér adatott meg némi színészi játék felmutatására csupasz felsőtestén kívül, de az átlagos szinten túl az ő képességei sem merészkedtek.

Elvennélek!

„Love me tender, love me true...”

Shaw Brothers rajongókon kívül nem hiszem, hogy más kedvet kaphatott a Journey of the Doomed megnézéséhez, de ez nem is olyan nagy baj. Igazából csak azért írtam róla, mert kedvenc SB-színésznőm is feltűnik benne (hármat találhattok, kire gondolok), illetve sikerült olyan jó képeket kiollóznom a filmből, amelyek alá írhatok néhány viccesnek szánt kommentárt, ami - nekem legalábbis - mindig örömet okoz. Ha gondoljátok, tegyetek vele egy próbát, de ha kihagyjátok, az is oké. Előzetes, az nincs. :(

Előzetes hiányában: DVD borító