Rendező: Lamont Johnson
Producer: Ivan Reitman stb.
Gyártó: Columbia Pictures Corporation stb.
90 perces amerikai-kanadai film
IMDb-s adatlap
magyar felirat: van
Kedvenc filmről nehéz objektíven írni, gyermekkori kedvencről pedig még inkább. De miket beszélek, hiszen a Pagoda egyáltalán valami hivatalos filmes orgánum, csak egy lelkes filmbúvár „magánakciója”, ezért az elfogultság bőven megengedett. Hogy jelen filmet hányszor láttam kis pisisként, annak csak az elnyűtt VHS szalag a megmondhatója, és bizony azt kell mondanom, még így érettebb fejjel is nagyon élveztem ezt a B-kategóriás gyöngyszemet. A látványt és hangulatát tekintve szerintem egy kifejezetten időtálló alkotás született anno az Űrvadász személyében, ezért bizton állítom, hogy aki nem CGI-buzi, és ezenkívül gyengéd érzelmeket táplál magában az apokalipszis sújtotta övezeteket és barbár mutáns harcosokat felvonultató szubzsáner irányába, az Űrvadász valószínűleg szerelem lesz nála, méghozzá első látásra.
A történet annyi, hogy egy űrhajóról származó mentőkomp egy (pszi)pestistől sújtott bolygón landol, amelyet a rettegett kiborgvezér, Nagykutya (Michael Ironside) és mutáns csatlósai terrorizálnak, a Zóna elnevezésű főhadiszállásról irányítva akcióikat. A három űrhajóst, akik történetesen jócsajok, egyből elrabolják és Nagykutya színe elé viszik, hogy élvezze fiatalságuk gyümölcsét, mert a kiborg ilyen életerő elszívó vámpír-féleség. Közben Han Solo egyenes ági leszármazottja, egy Wolff nevű kalandor (Peter Strauss) elűrhajózik a bolygóra, hogy kimentse a foglyokat, persze csak a fejpénz miatt, mert ő az a fajta macsó csávó, aki mellett senki sem bírja hosszú távon. A magányos farkas, szerencséjére, kifog egy szeretetre éhes tinédzser csajt (Molly Ringwald), aki segít neki a kaland során, plusz még egy volt baráttal (Ernie Hudson) is összehozza a sors. A túszszabadítás természetesen nem lesz egy sétagalopp, mivel mindenféle betegségtől eltorzult lények hátráltatják a kis csapatot, amíg végre bejutnak a Zóna területére, tehát sok izgalomnak nézünk elébe. Aztán még persze ott van Nagykutya is és az ő kis dizájnos Halállabirintusa, és ott igazán jópofa dolgok várnak a főhősökre.
Az Űrvadász nagyon profin megcsinált B-film, a látvány- és jelmeztervezők kezét minimum össze-vissza kellene csókolni, de Elmer Bernsteint is heves kézrázogatás illeti a fílinges kalandfilmes zene megkomponálásáért. A színészek többnyire jól alakítanak, kiváltképp Molly Ringwald (Nulladik óra), aki egy szeretnivaló fruskát játszik. Bár a filmre nem mondanám, hogy horror (sajnos egyáltalán nem véres ahhoz), akadnak benne olyan jelenetek, amelyek nem valók a fiatalabbaknak. Emlékszem, hogy a „szumós” mutánsoktól én annak idején majdnem becsokiztam, de a kórusban vinnyogó, Molotov-koktélokat hajigáló mutánsgyerekektől is kicsin múlott, hogy ne legyen teli a gatyám. A különféle lények hangjait tehát nagyon eltalálták, további karakteres jelleggel ruházzák fel az amúgy is karakteres megjelenésű gnómokat. Az átalakított járművek szintén nagyon faszán néznek ki, a kietlen, sivatagos tájak mellett pedig ott vannak kontrasztként a részletesen kialakított, emberlakta szeméthalmok, és ráadásul mindezt barnás-rozsdavöröses színekben megfürdetve tárják a szemünk elé, egyszóval öröm a köbön, az elejétől a végéig.
Nem csak a nosztalgia mondatja velem; az Űrvadász még ma is nagyon hatásos film. Sajnos hiányzik belőle az olasz poszt-apokaliptikus filmek erőszakossága, de minden más téren kiváló reprezentánsa a ’80-as évek B-kategóriás akció-sci-fijeinek. Vétséget követ el az a filmrajongó, aki kihagyni merészeli! (Előzetest sajnos nem találtam.)
Képek a filmből:
Szkafanderes pillangók
Ez is ezeréves
Jó kasztni, mi?
Nagykutya
„Szumós” mutáns
Amazonok
Megérkeztek a pizzakiszállítók!
Tanakodás
Isten hozott a Zónában!
Halállabirintus-futam
Utolsó kommentek