ANOTHER SHAW PRODUCTION
Rendező: Chang Cheh
Producer: Run Run Shaw
Gyártó: Shaw Brothers
104 perces hongkongi film (mandarin nyelvű)
IMDb-s adatlap
magyar felirat: nincs
Oldfan kollégám láthatóan nem volt túlságosan elragadtatva ettől a filmtől, és én is úgy tartom, hogy a The Trail of the Broken Blade a kevésbé sikerültebb wuxiák közé tartozik. Amolyan tucatfilmmel van dolgunk, amelyet az egyre látványosabb termelési mutatókat felmutató Movie Town falain belül tucatjával „követtek el” minden évben, hogy kielégítsék a Shaw birodalom Délkelet-Ázsián át kígyózó moziláncát. Hiába na, akkoriban még nem dívott a (wuxia)tévésorozatoknak (igaz, nem is voltak még abban az időben), így gyorsan, egy futószalag hatékonyságával kellett egyre-másra kilökni az újabb néznivalót - leginkább a kardjátékfilm műfajába tartozó néznivalót. Így minden egyes The Sword of Swords-ra - hasra ütök - tíz másik gyengébb produkció jutott, ami persze nem jelenti azt, hogy ezek a filmek ne lettek volna jók, vagy nem ütöttek volna meg egy mércét. A Trail is megüti – alulról - ezt a mércét, ám sajnos bosszantóan egyenetlen darab; Chang Cheh és Wang Yu ide vagy oda.
A sablonos történet leírásával nem akarom nagyon fárasztani magamat, de azért csippentsünk bele. Liu Yue (Wang Yu) egy a kormány által keresett ifjú hős, akit kedvese (Chin Ping) nagyon meg szeretne találni, miután Liu mindent hátrahagyva bujdosni kényszerül apja halálának megbosszulása miatt. Egy Fang nevű nemes lelkű kardforgató (Kiu Chong) ígéretet tesz a lédinek, hogy megkeresi. A lovászkodásra átváltott Liu nem akarja, hogy megtalálják, és a helyi játékbarlang tulajdonosának a lánya (Chiao Chiao) sem szeretné, kettőt találhattok, hogy miért. Egy japán kalózbanda is bezavar a lassan kialakuló szerelmi ötszögbe (!); velük majd szépen le kell számolni a film végén. Nyilván.
A film több sebből vérzik: a jó kezdés után hamar belassul, a közepére elég vontatottá válik, a szereplők motivációit is csak halványan sikerült a vászonra vinni. Wang Yu láthatólag – a karakterével összhangban – szenved a szerepében, de legalábbis nincs elemében. Tien Feng antagonistája szinte üres lap, így az egyébként általam nagyra becsült színész sem tud sokat kihozni belőle; az időt a tökölődés veszi el, az erősen sántikáló (melo)dráma meg a Liu és Fang közötti „testvéri” kötelék szövögetése. Ez utóbbi nagyon Chang Cheh-i dolog, de sokkal jobb példákat is találhatunk erre terebélyes életművében.
A kaszinóbeli jópofa „összemérősdi”, amikor az ellenfelek a harc előtt játékos módon felmérik a másik képességeit, dob egy kicsit a döglődő cselekményen, amúgy erősen Come Drink with Me-s nyúlás az egész, de sebaj. A nagy leszámolás során Liu egész szép redukciót végez a statisztériában, mégsem sikerült maradandóra ez a rendvágás; nincs meg az érzelmi töltet, ami az esetenkénti koreográfiabeli hiányosságokat és a néhol béna trükköket megszépíthetné.
Szórványosan azért élvezhető filmről van szó, az átlagnál szerintem valamivel gyengébb, ezért nem baj, ha nem éltek vele. (Az írás először az Ázsiafilmen jelent meg, oldfan kollégámmal írtunk közösen a filmről. A blogomra csak a saját részemet tettem fel, a teljes ismertetőt itt elolvashatod.)
Előzetes
Képek a filmből:
Pirosszka
Tien Feng
Chin Ping
Chiao Chiao
Nagy ember, nagy bottal
Henchmen
Párbaj
Wang Yu keze lesújt
Utolsó kommentek