Műfaj: dráma
Rendező: Natasha Arthy
Producer: Johnny Andersen
Gyártó: Angel Films & Nimbus Film Productions
97 perces dán film
IMDb-s adatlap
magyar felirat: nincs
E lényegre törő cím dán filmet takar. Natasha Arthy nevelődési (sport)filmjére legalább három okból figyeltem fel: 1. dán film, és már régóta meg akartam nézni egy dán filmet, 2. kungfuznak benne, innestől nem kell magyarázkodnom, 3. javarészt Dániában élő török bevándorlókról szól, ezt meg elég érdekes témának találtam. Ja, és persze az előzetes alapján ígéretesnek tűnt. Előre szólok, hogy a Fighter nem akciófilm, hanem dráma, nem a fajsúlyos, inkább az emészthető fajtából való.
Aicha (Semra Turan) zárkózott koppenhágai gimnazista csaj, nem mellesleg török bevándorlók gyermeke, akinek egyetlen hobbija a kung-fu, de az éjjel-nappal. Nagy átéléssel rúgdossa, ami csak suttyomban megrúgható, és valószínűleg már kívülről fújja Bruce Lee utolsó interjújának szövegét is, de mindenesetre 100%-os odafigyeléssel viseltetik a Mester örökérvényű mondandója iránt. Az önmegvalósítást azonban számos tényező hátráltatja: a családtagok, leginkább a konzervatív édesapa, aki azt szeretné, hogy lánya kövesse a bátyót az orvosi pályán, hogy legyen belőle „valaki”, és az iskola, ami egyáltalán nem olyan cool dolog, mint a kung-fu. A „csak csajoknak” önvédelmi órák már nem igazán elégítik ki, ezt látva tanára elküldi egy igazi sifu-hoz (Xian Gao), és Aicha titokban órákat vesz tőle. Titokban, mivel a koedukált környezetben zajló edzések természetesen számításba sem jöhetnek – az apa szerint legalábbis. A sifu, hogy szintre hozza a „majdnem feketeöves” Aichát, mellérendeli Emilt (Cyron Bjørn Melville), egy szőke keresztény legényt, aki a család szempontjából nem éppen megfelelő férjjelölt, de az érzéseknek parancsolni bizony kemény dió. Persze örökké nem lehet titkolózni, előbb-utóbb, azért sejteni lehet, kiborul a bili. Aichát beárulják, amiből olyan konfliktus keveredik, amely még a bátyja eljegyzésére, és ezzel áttételesen az egész család jövőjére is jókora kihatással lesz…
Aicha rémálma
Dirty Kung Fu Dancing
A történet ugyan nem egy előre sejthető, „önmegvalósítok a környezet akarata ellenére”-típusú sportfilmekben szinte kötelezőnek mondható panelből építkezik, mégis a kívánt hatást rendre sikerül kiváltani a nézőből, köszönhető ez leginkább Semra Turan kiváló játékának, akinek bár ez a debütáló munkája, egyáltalán nem látszik rajta a tapasztalatlanság; érett játékával mindenkit leiskoláz. A többi színész elég jól teljesít, mégis a Fighter amolyan one-(wo)man show, tehát minden, ami a filmben történik, erről a saját magát megtalálni és elfogadtatni vágyó lányról szól.
A futás visszatérő motívum
Hoppá!
A kivitelezés szempontjából mindenképp külön dicséret illeti az operatőrt és a zeneszerzőt, de a vágó is szemmel láthatólag a helyzet magaslatán állt. A zene kiváló érzékkel megkomponált, törökös hangzásvilággal megbolondított hip-hopos beütésű cucc, könnyed és fiatalos, akár egy külön hanghordozón is megállná a helyét. A fényképezés az urbánus miliő hangulatát példásan tálalja fel; kellően sötét tereket láthatunk, amiket azért az élettel teli színek uralnak, tehát olyan látványvilággal találkozunk, ami éppen az ilyen „lájtosabb” drámákra lett kitalálva.
Aicha gyengéd arca...
... és harcos éne
A harcokban elég sok az esztétikusra vett lassítás, szóval a szépérzékünkre igencsak igyekszik hatni a film, azért némileg több valós idejű felvétel elférhetett volna. Aicha vissza-visszatérő rémálma, melyben egy nindzsa üldözi, a wire-fu technikájára épül, a többi harc azonban igencsak valószerű, igaz elvétve találhatunk bennük huzaltechnikára utaló nyomokat. Az akciókat egyébként a sifu-t játszó Xian Gao (Tigris és Sárkány) jegyzi. Néhány zavaró dolog akad a filmben, pl. a végén van egy harcművészeti torna, ami kiállításában inkább egy illegális meccsre hajaz, de némiképp az is furcsa, hogy a sifu Aichát könnyedén befogadja a csupa profikból álló csapatba, mondván, hogy gyors. A gyorsaságnál azért valamivel több kell(ene) ehhez, remélem, egyetértetek velem.
„Look eyes.”
Kung Fu Kid
A Fighter nem vállalkozik a világmegváltó film titulusára, „csak” egy jól összerakott, kellemes kis dráma, külön érdekes lehet a feministáknak, akik nem biztos, hogy teljesen elégedettek lesznek a film lezárásával. Semra Turanra pedig érdemes lesz odafigyelni a jövőben.
Előzetes
Utolsó kommentek