Yakuza Filmes Pagodája

Mint sokan mások, én is vártam ezt a filmet, amelyben Jackie Chan és Jet Li végre együtt szerepel, mi több, egymásnak is fog esni legalább egy alkalom erejéig. Az akciókoreográfia kimunkálására felkért Yuen Woo-ping személye (Részeges karatemester, Iron Monkey) pedig csak további szép reményekre adott okot, de azért igyekeztem magam a földön tartani, hisz minden, a rendező, Rob Minkoff személye (Oroszlánkirály, Stuart Little 1-2), a  nagy büdzsé és az előzetesen kikerült anyagok egy könnyed családi mozira engedtek következtetni. Azt kaptam.

Egy Jason Tripitikas (Michael Angarano) nevű kungfufilm-megszállott, amúgy lúzer srác átkerül a mindenféle félisteni, halhatatlan szerzetekkel teleszórt ősi Kínába, ahol a baromi gonosz Jáde hadúr (Collin Chou) seregei rontombontanak, népzsigerelnek. Az összezavarodott Jasont a részeges stílusban érdekelt, rasztás Jackie Chan veszi szárnyai alá, majd egy fogadóbeli verekedést követően egy bosszúszomjas hősnővel (atomszép Liu Yifei) is bővül a csapat. Már csak Jet Li hiányzik, aki mint komoly szerzetes fogja segíteni a csapatot. A cél, hogy Jason mágikus botjának segítségével kiszabadítsák a Majomkirályt (megintcsak Jet Li), aki aztán majd fel tudja venni a harcot a gonosz hadúrral és annak fehérhajú henchwomanjével (Li Bingbing). Nem tértem ki mindenre, de nagyjából ez itt a lényeg.

Túl sokat nem szeretnék írni a filmről. Jófajta kalandfilm ez, ami egész jól elszórakoztatja az embert, ha nincsenek nagy elvárásaink. Hőseink útja gyönyörű tájakon vezet keresztül, igazi képeslapra illő helyeken forgattak, korrekt giccsparádét sikerült összehozniuk, amolyan best of misztikus Kínát, amelyet Peter Pau operatőr (Tigris és Sárkány) a tőle megszokott minőségben tár elénk. A speciális effektusok és egyéb látványelemek a jó kategóriában mozognak, de kell is ide a látványosság, hiszen mindenféle csi-löketek meg egyéb varázsbiszbaszok repkednek néha a levegőben. A zene többnyire hangzatos témákat sorjáztat, és csak néha idegesítően hatásvadász, amúgy akadnak benne kifejezetten tetszetős megoldások is. A történet alakulása előre megjósolható, de a film legalább lendületesen halad előre, a kötelező, béna kacsa-szintű romantikázás azért persze elkerülhetetlen, de akkor legalább bámulhatjuk Liu Yifei a természet és a sminkesek által tökéletesre kreált arcocskáját. Egyszerűen megenni való a kiscsaj, csak szedne fel még pár kilót! A színészi játék összességében nem tett rám mély benyomást, Jackie-t viszont kiemelném, aki szerintem ezen a téren Jet fölé kerekedik a filmben. Az angol nyelvű dialógusok láthatóan visszafogják a kínai színészek képességeit, de azon, hogy egy amerikai filmben a kínaiak angolul beszélnek, szerintem nem érdemes fennakadni. Azért némi mandarin szövegelést is hallhatunk, amit a hozzám hasonló kínaiul tanulók biztos értékelni, ha nem is biztos érteni fognak. Jó lett volna több ilyen, de hát, ugye…

Na, de a lényegről is essen már szó végre! Ha Yuen Woo-pinget kérték fel az akciók levezényelésére, akkor valószínűleg tekintélyes mennyiségű wire-fut láthatunk majd. Ezen a téren sem csalódunk. Szerintem egy fantasy-nak kifejezetten jól áll az ilyesmi, bár tudom, hogy a klasszikus kungfu-éra hívei csípőből megvetik az efféle trükközést. Abban remélem egyetérthetünk, hogy ez még mindig jobb a sokszor súlytalan digitális karaktereket produkáló CGI-nél (hogy csak a közelmúltból hozzak egy példát: Legenda vagyok). Az emberbábozás nagymestere ebben a filmben is többnyire a drótok hathatós segítségére támaszkodik, de azért a zenitjükön már túljutott két legenda valós harcművészeti képességeit is kihasználja. Jackie és Jet összecsapása a templomban viszi a pálmát a filmben, jó hosszú és természetesen szépen megkoreografált, bár szerintem nem lesz belőle klasszikus, max. majd néha-néha felemlegetjük, hogy hű de jó volt. Kár, hogy erre a régen várt összecsapásra nem Hongkongban kb. 15 évvel ezelőtt került sor, abban az időben, amikor még igazán kiemelkedő filmeket tudott termelni a városállam, de most nem akarok nosztalgiázni, pedig tudnék. Illetve egy kicsit mindenképp kell, hisz a film teli van régi hongkongi filmekre tett kikacsintásokkal. Már a főcím is nagy örömködésre adhat okot, ugyanis jól megszórták Shaw Brothers-plakátokból kioperált karakterekkel, így nemcsak Bruce Lee istenítése van orrba-szájba, hanem az öreg Lau Kar Leung is rázza felénk az öklét a 18 Legendary Weapons of China plakátjáról, de gyönyörködhetük az erőteljesen oldalra sandító Cheng Pei-pei-ben, vagy éppen a megfeszített arcú Chen Kuan Tai-ban, amint éppen egy animált repülő guillotine láncát szorongatja, hogy a félkezű kardforgatóként pózoló Jimmy Wang Yu-ről már ne is beszéljek. A film elején Jason tévéjének képernyőjén a Monkey Goes West képkockái peregnek, majd később hősünk a Ten Tigers of Kwantung és a The Bride with White Hair DVD-kiadását szorongatja egy zálogházban, ahol a bonyodalom később megtörténik. Szóval ilyen jó ízlésre valló utalásokkal találkozhatunk, ha figyelünk, és ismerjük a dörgést.

Arról még nem esett szó, pedig talán a legfontosabb a megemlítendők között, hogy a film nagyban kölcsönöz a kínai irodalom egyik nagy klasszikusából, a Nyugati utazás, avagy a Majomkirály történetéből, de távol áll attól, hogy feldolgozásnak nevezzük, márcsak a játékidő miatt is. Egyéb források is szolgáltak a filmhez; Li Bingbing karaktere például szinte egy az egyben átvétel Ronny Yu nagyszerű wuxiájából, a The Bride with White Hair-ből, csak Brigitte Lin boszorka-alakítása messze emlékezetesebb, de ugyanígy Li Yifei karakterének előképét is fellelhetjük, csak ahhoz kicsit visszább kell menni az időben. Jackie Chan a Részeges karatemester-beli élményeit kaparta elő, onnan kölcsönöz sokat, és azt is elmondhatjuk, hogy Jetnek sem volt újdonság egy szerzetes bőrébe bújni. Szóval szépen le lehet szálazni a filmet ebből a szempontból. Amúgy jellemző, hogy az alkotók elég felületesen viszonyultak a kölcsönzött anyaghoz, de láthatóan nem is a mélységgel akarják eladni a filmet; a mesterek által felböfögött harcművészeti bölcsességek is ismerősek lesznek, többnyire ennél jobb filmekben már hallhattuk őket.

Ennyi „szapulás” ellenére is ajánlom a filmet, mivel tényleg szórakoztató, látványos popcorn-mozi, de azért ennél többet is ki lehetett volna hozni belőle. Sebaj. Majd a folytatásban, ami a nagy tengerentúli siker miatt bizonyára menetrendszerűen fog érkezni valamikor a jövőben. Mint látszik, most sem sikerült röviden összefoglalni a mondandóm. Befejezésül azt mondanám, hogy mivel nem helyeztem magasra a képzeletbeli lécet, csak kicsit kellett csalódnom a filmben.