Rendező: Panna Rittikrai
Producer: Prachya Pinkaew etc.
Gyártó: Baa-Ram-Ewe & Sahamongkolfilm Co.

96 perces thaiföldi film
IMDb-s adatlap

A két Tony Jaa-film közötti űr feltöltésére lezavart thaiföldi akciófilm, a Born to Fight állítólag egy 1978-as film remake-je. A 2004-es változat producerei között megtalálhatjuk az Ong-bak és a Tom yum goong (itthon: TYG: A sárkány bosszúja, jujj!) direktor-producer-íróját, Prachya Pinkaew-et, akivel Tony koma már nincs jóban, a rendezői posztot pedig az előbb megnevezett filmek akciókoreográfusa, Panna Rittikrai (rendezőként még: The Bodyguard, 2004) vállalta el, ő egyéként a ’78-as változaton is dolgozott. E két név láttán elég bizakodó lehet a jófajta kemény akciót váró néző, a történet terén meg... hát… a történet elég másod- vagy harmadlagos szempont. Thai akciófilm esetében pedig inkább sokadlagos.

Kezdésként végignézhetünk egy rajtaütést egy terrorista-ambíciókat is valló drogbáró raktárán, ami során a fiatal zsaru (Dan Chupong) szeretett hadnagya, a jó zsaru mintaképe életét veszti. Az esettől igencsak kiakadt Deaw a gőz kieresztésére húgával tart a Thaiföld és Burma határán fekvő poros faluba, ahol a helyiek között segélyszállítmányt osztanak szét egy csapatnyi profi atlétával egyetemben (akik állítólag az életben is azok). A városiak és a falusiak közti idillt aztán hirtelen egy gerillacsapat tiporja porba, és a Deaw által lekapcsolt tábornok kiszabadítását követelik a miniszterelnöktől. A nyomaték kedvéért több embert kivégeznek a túszul ejtettek közül. Durván. Titokban azt tervezik, hogy amint teljesítik a követelésüket, nukleáris rakétát indítanak Bankok felé, a túszokat pedig a levegőbe röpítik egy jól kiépített aknarendszerrel. Deaw, értesülve a terroristák tervéről, elkezdi szítani túsz-társaiban a hazafias érzelmeket, miután kis partizán akciója után őt is elkapják. Ezután majd fél óra tömény akció következik, és rengeteg áldozat árán a városi sportolók és a helyiek saját képességeiket felhasználva széjjelrugdossák a terroristák valagát. Durván.

Remélem észrevehető, hogy a Born to Fight már egy igencsak agyonkoptatott sablont használ, nevezetesen a Die Hard által meghonosítottat. Elvileg Dan Chupong (Dynamite Warrior) lenne ebben a filmben a John McClane-figura, ám ez a film nem is annyira egy karakter harcáról szól, hanem egy kis közösség önfeláldozó harcáról az elnyomás ellen. Mindenki papírmaséhoz illő felskiccelést kap karakter ügyileg, amelyből sajnos a főszereplő sem képes kiemelkedni: a túszok a hazaszeretet megtestesítői, kivétel nélkül jók, csak szurkolni lehet nekik, a terroristák meg a köpködő, vérszomjas genyók, egy sebhelyes, őrült tekintetű tábornokkal az élen. A thai zászlót lengető, a géppuskatűzbe üvöltve (természetesen belassítva) futó öntudatos thai emberek látványa nem kicsit eltúlzott, de rosszat nem szeretnék írni erről az igen veretesen megjelenő nacionalizmusról, mert remekül megkoreografált akciójelentekhez vezet ez a hazafias harci szellem.

A muay thai elemekről a főszereplő mellett még néhány karakter gondoskodik, a falu egyik tízéves forma kislányától kezdve az ártalmatlannak tűnő, ám a következő pillanatban már sunyin arcba könyöklő nagyapóig. Emellett a különböző sportokban jártas szereplők a saját sportáguknak (szertorna, foci stb.) megfelelő mozdulatokkal veszik fel a harcot a terroristákkal, szintén nagyon látványos jeleneteket produkálva. A film elején még John Woo-ra jellemző kétpisztolyos akciót is láthatunk, valamint a Rendőrsztori egyik híres jelenetét is reprodukálták. Ami viszont hamisítatlanul thai még a harcművészetükön kívül, azok a nagyon brutális, életveszélyes számba menő kaszkadőrjelentek. Állkoppanós dolgok bűven akadnak a filmben, melyek szinte már feltételezik, hogy a résztvevők vagy hihetetlenül mazochisták, vagy simán őrültek, esetleg mindkettő. A kaszkadőrjelenetekre való felkészülés és a balul sikerült ugrások, esések stáblista alatti mutogatásáért, mint mindig, plusz pont jár.