HTML

Yakuza Filmes Pagodája

Yakuza filmeket ismertet. Majd igyekszem sok területet érinteni, de előre szólok, hogy gyógyíthatatlan ázsiai filmes-, azon belül is Hongkong-orientáltságban szenvedek, hogy a harcművészeti filmek iránt érzett gyermeki rajongásomról ne is beszéljek. Ezúttal a nomen tehát nem feszt omen.

Címkék

akciófilm (26) állatos horrorfilm (2) amerikai film (6) amerikai tévésorozat (4) angol film (2) animációs film (3) anime (3) betty loh tih (2) black mirror (9) bosszúfilm (4) brigitte lin (2) cat iii (3) cetin inanc (5) chang cheh (9) ching siu tung (2) chin man kei (2) chor yuen (2) chow yun fat (2) csambara (4) cüneyt arkin (5) david chiang (3) disztópia (5) dokumentumfilm (2) dokumentum sorozat (4) donnie yen (2) dráma (6) dvd (11) eddy ko (2) életrajzi film (2) epizód ajánló (2) exploitation film (3) fantasy (9) fanvideo (7) felhívás hazai vetítésre (3) filmajánló (9) filmismertető (48) fülöp szigeteki film (2) fu sheng (2) golden harvest (6) harcművészeti film (32) heroic bloodshed (2) hír (38) hongkongi film (51) horrorfilm (10) hur jin ho (4) indiai film (2) indonéz film (2) jackie chan (3) jacky wu jing (2) japán film (11) jet li (4) jimmy wang yu (5) john woo (2) kalandfilm (9) kanadai film (2) karate (2) kara hui (2) kínai film (5) klasszikus (14) koreai film (8) koreai tévésorozat (2) kultfilm (2) kung fu (40) ku feng (5) lo meng (2) magyar felirat (30) malajziai film (2) melodráma (9) muay thai (11) nindzsa (11) norman chu (4) olasz film (2) posztapokaliptikus film (7) sci fi (7) sexploitation (5) shaolin (7) shaw brothers (26) sportfilm (3) szamuráj (6) szamurájfilm (2) szex a levegőben (2) szörnyfilm (2) tévésorozatos ismertető (4) thaiföldi film (9) tien feng (4) ti lung (4) török film (6) trashfilm (12) tsui hark (5) twilight zone (2) újévi köszöntő (2) vígjáték (4) wire fu (10) wong jing (2) wuxia (23) zombi (2) Címkefelhő

Utolsó kommentek

Naptár

május 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

2010.06.18. 07:59 Yakuza

Epizódajánló - Gyilkos Dzsungel TRIPLE FEATURE!


 

A szándékosan exploitation-ösre vett cím egy tévés misztikus/sci-fi antológia három epizódjának ajánlóját takarja. Már egy ideje szokásommá vált, hogy egyre növekvő sci-fi éhségemet olyan legendás tévésorozatok epizódjaival is csillapítsam, mint amilyen a '60-as években futott Alkonyzóna (The Twilight Zone) és a szintén '60-as évekbeli Végtelen határok (The Outer Limits), a '80-as évekbeli Alkonyzóna (The [New] Twilight Zone), vagy éppen a spekulatív irodalom egyik legjelentősebb 20. századi alakjának nevével fémjelzett Ray Bradbury színháza (The Ray Bradbury Theater, 1985-1992). Mivel úgy kb. 20-25 perces történetekből állnak ezek a sorozatok (nem mind) és az egyes epizódok, ugye, nem függenek össze egymással, nagyon is alkalmasak arra, hogy egy kiadós esti filmnézés fel- és/vagy levezetőjeként szolgáljanak. Előre figyelmeztetek viszont mindenkit; könnyen előfordulhat, hogy a hasraütés szerűen kiválasztott részt aztán további részek követik, mivel remek hangulatú sorozatokról van itt szó, kérem szépen! Az pedig külön öröm, amikor egy olyan epizódba botlik az ember, aminek a történetéhez írott formában is szerencséje volt (ez szerencsére gyakran megeshet). Én pl. nemrég az egyik ismerősömtől elcsakliztam egy kiselejtezésre ítéltetett, egyébként pedig zseniális novellákat tartalmazó sci-fi antológiát, a Szívélyes Fahrenheit-et, amit Asimov válogatott össze az 1954-es év terméséből, és rettentő mód megörültem, amikor azt láttam, hogy az egyik legjobb (és egyben leghidegrázósabb) novellát, Tom Godwin Rideg egyenletekét (The Cold Equations) is adaptálták a '80-as évekbeli Alkonyzónában. De térjünk csak vissza jelen bejegyzésem tárgyára, három olyan epizódra a Bradbury-s szériából, amiknek a történetét maga az író jegyzi, és amelyekben az ember mellett a Természet Anya is kimutatja a foga fehérjét. Kezdjük a legpozitívabb kicsengésűvel és fokozatosan darkuljunk be, oké?
 

4. évad, 12. rész: Here There Be Tygers
 

Ez az epizód jókora előnnyel indul a többihez képest, mivel történetesen az egyik legkorábbi sci-fi-s mozgóképes emlékemet köszönhetem neki. Évek óta kerestem már ezt a történetet, ugyanis kiskoromban láttam, így csak foszlányok maradtak meg belőle, mégis nagy hatást gyakorolt rám ez a rövidke sztori. Egy felderítő űrhajó száll le egy addig ismeretlen bolygóra azzal a céllal, hogy a benne ülők lehetséges kifosztható természeti erőforrásokat találjanak rajta. Szó van ugyanis arról, hogy a Földön minden elcsesződött és már csak így tudják fenntartani az emberiséget. Az űrhajósoknak baromi nagy szerencséje van: a bolygón paradicsomi körülmények uralkodnak. A planéta különösen Forresterre (Timothy Bottoms - Az én kis Bush-omban az ifj. George W.) lesz nagy hatással, akiben a letelepedés gondolata is felmerül. Nem is csoda, hiszen pl. egy gondolatra a forrásvíz borrá változik, de az sem okoz gondot, ha valaki a repülés iránti vágyálmait akarja kiélni, ugyanis a könnyű szellő azonnal a vállára kapja. Nem ilyen rózsás a helyzet viszont, amikor a névtelen és profithajhász multit egyszemélyben megtestesítő Chatterton (Peter J. Elliott) tapodja a Földanya lágy ölét: az ő érintésére a bor ecetté változik, első lépéseire pedig földrengéssel reagál a nagyon is élő személyként viselkedő bolygó. Nyilván előbb-utóbb megtörténik a konfliktus, és az emberi szűklátókörűségnek hála Földanya haragra gerjed...
Összességében 4/5-öt adnék rá. Nem egy izgalmakkal teli epizód, de attól még nagyon jó szerintem. A vetített hátteres jelenetek ma már eléggé megmosolyogtatóak, szerencsére azonban a szabadban játszódó jelenetek feledtetik ezt; gyönyörű környezetet sikerült találniuk a készítőknek a forgatáshoz. A színészek nem produkálnak semmi kiemelkedőt, de azért elfogadhatóan/jól játszanak. Elég vicces, ahogy az űrhajósok akkora fegyvereket cipelnek, amelyek akár a Végképp eltörölniben is megállnák a helyüket. Érdekesség: eredetileg a '60-as évekbeli Alkonyzónában készült volna az első adaptációja a sztorinak, de Serlingék túl költségesnek ítélték a terveket, így nem lett belőle semmi - állítólag ezért van az, hogy csak egyetlen Bradbury-hez köthető rész található abban a sorozatban. Ahogy emlékszem, a legelső Star Trek tévésorozatban is volt legalább kettő hasonló alapszituációra épülő rész, amikor olyan bolygókra keveredtek el Kirkék, ahol teljesültek a vágyaik, de aztán ott sem volt minden fenékig tejfel. Soha rosszabb részt. Az epizód megtekinthető a YouTube-on három részletben: 1. szelet, 2. szelet, 3. szelet.
 

Képek az epizódból:












 


6. évad, 6. rész: The Long Rain
 

Egy űrhajó lezuhan egy bolygón, a legénység négy tagja éli csak túl a szerencsétlenséget. Épp egy nem túl barátságos dzsungel kellős közepén találják magukat, ahol szakadatlanul zuhog az eső, a növények pedig azonnal ráakaszkodnak az emberre a tekergő indáikkal, mihelyst egy pillanatra megpihensz a környezetükben  (a lá a 2008-as egész korrekt  kikapcsolódást nyújtó Romok esetében). Szerencsére a bolygón találhatók mára már elhagyatottnak tűnő ember alkotta kupolavárosok (ún. "sundome"-ok), melyek valamikor éltető világosságukkal menedékül szolgáltak az embereknek a zord környezetben. Hőseink is egy ilyen létesítmény felé veszik az irányt a futurisztikus GPS-ük segítségével, de az út igencsak megpróbáltatásokkal telinek ígérkezik.
Három ismertebb arc is megtalálható ebben az epizódban: a maroknyi csapat parancsnokát Marc Singer (A vadak ura, V - minisorozat) személyesíti meg színészi képességeinek megfelelő módon, Michael Hurst Iolaus-ként lehet ismerős a nálunk is vetített Herkules-sorozatból (ő alakít a legjobban szerintem), Brian Sergent pedig Peter Jackson pár filmjéből lehet ismerős.
A három általam választott rész közül ebben jelenik meg a dzsungel a legfenyegetőbb képében. A minden bizonnyal csúcsra járatott esőgép keltette elapadhatatlan vízfüggöny remek hatást kelt a nézőben, erre még ráerősít a szinte állandóan mozgásban lévő kamera. A kézikamera használata szintén kifizetődőnek bizonyult: úgy "pörög" az egész rész, hogy gyakorlatilag csak annyi történik, hogy négy ember mászkál egy dzsungelben. A kupolavárosban játszódó utolsó néhány perc egyenesen remek, vizuálisan nagyon expresszívre sikerült megoldani. Ami nem tetszett: Brian Sergent helyett találhattak volna mást Boltz szerepére, engem kifejezetten irritált az alakítása, valamint egy kicsit meggyőzőbb is lehetett volna az űrhajósok dzsungel ellen folytatott harca. Így csak 4/5 nekem ez a rész.
 

Képek az epizódból:













3. évad, 6. rész: A Sound of Thunder


Az Új-Zélandon forgatott, időutazás-paradoxonra épülő rész engem több okból is levett a lábamról. Egyrészt ki nem szereti az időutazásos sztorikat? Na ugye! Másrészt kicsiny korom óta nagy dínóbuzi vagyok, ebben a részben pedig egy T-Rex-en kívül még egy olyan intenzív tekintetű "nagy fehér vadász" karakter is megtalálható, aki mintha a Jurassic Park Robert Muldoonjának idősebb kiadása lenne. Egyszóval nagy királyság ez a rész! A sztori pedig: a talán nem is olyan távoli jövőben járunk, egy disztópikusnak tűnő Amerikában, ahol éppen elnökválasztás zajlott le éppen. Egy időutazással foglalkozó utazási iroda a klienseinek olyan lehetőséget kínál, hogy akár több millió évvel visszamehetnek az időben, hogy mindenféle, a Föld történetében előbb-utóbb kihalásra kerülő fajok példányait vadászhassák le, ha már nem találnak maguknak semmi egyéb értelmesebb elfoglaltságot. Az öltönyös, magát nagy vadásznak képzelő seggfej, Eckles (Kiel Martin) is úgy dönt, hogy elejti a valaha élt egyik legtermetesebb csúcsragadozót. Az elővigyázatos vadász, Travis (John Bach) és pár embere hivatott Eckles pesztrálására. Az eksön előtt Travis szépen elmagyarázza neki a szabályokat, mely szerint mindannyiuknak egy mozgó platformon kell maradnia, hogy még véletlenül se okozzanak kárt valami olyanban, ami akár egy kicsit is átírhatja a Föld történetének bármely fejezetét. Egyszóval minden áron el kell kerülni az időutazásos pillangó-effektust.
A két főszereplő hibátlanul hozza a karakterét, különösen John Bach remekel; az Eckles és Travis közötti feszültség szinte kézzel tapintható. Noha a gumi T-Rex olyan amilyen, vizuálisan én nem találtam kivetnivalót ebben a részben. A minimális elemekből felfestett futurisztikus USA jól működik, megadja az alaphangulatot, de a játékidő nagyobb részét kitevő dzsungelben játszódó jelenetek adják az epizód erősségét. A végkifejlet bár előre sejthető, azért hatásos. Az A Sound of Thunder nálam 5/5. Az epizód megtekinthető a YouTube-on három részletben: 1. szelet, 2. szelet, 3. szelet. (A történetnek egyébként létezik egy 2005-ös B-kategóriához képest elég nagy költségvetésű játékfilmes változata [Mennydörgő robaj], de én óvva intenék mindenkit tőle.--> előzetes)
 

Képek az epizódból:
















 


Remélem, sikerült meghoznom a kedvet az antológia v. antológiák levadászásához. Várható még itt a blogon hasonló összeállítás ezekből a sorozatokból a közeli jövőben, majd igyekszem valami hasonlóan működő analógiára felfűzve tálalni a folytatást is. Bár több évtizeddel ezelőtt készült cuccosokról van szó, higgyétek el, hogy sok rész még ma is több mint működőképes, ha az ember a megfelelő hozzáállással rendelkezik.

Szólj hozzá!

Címkék: időutazás twilight zone sci fi ray bradbury disztópia tévésorozatos ismertető epizód ajánló the ray bradbury theater


A bejegyzés trackback címe:

https://yakuza-filmes-pagodaja.blog.hu/api/trackback/id/tr102088188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.